Tovább a fotógalériához >>
Tovább a díjazottak műveihez >>
(Szervezők: Dr. Zombori Tiborné, Czimer Valéria)
Ismét megtelt a Bánki társalgója a 2007-es „Irodalmi kávéház” hagyományos találkozóján. Ki ihlettel, ki csupán kíváncsisággal telten várta a versírást és a pályázatok felolvasását. Nagy kihívás – mint minden évben -, hogy a kávéházi vendégek (a tanulók) is részt vehettek a zsűrizésben.
A helyezettek költeményei a különleges hangulatok, érzelmek varázsával hatottak. A csoportok új feladatként egy Csokonai-vers megzenésítését vagy éneklését kapták, de az igazi sikert a hagyományos versírási feladat aratta. Ebben meghatározott versformát és kulcsszavakat lehetett felhasználni. Az alkotások azt mutatták, hogy az éneklésben kevésbé kreatív diákok igazi poétákká váltak.
Feladatok:
Versírás
2 ütemű 12-es
Kulcsszavak: fény, esőcseppek, zsarát, út vagy utca
Jelige: Zizi
Hullanak az esőcseppek, ám derült az ég,
Fények járják át a szoba melegét.
A kandalló hamuja alatt izzik a zsarát,
Künn a gyermekek járják az utca sarát.
Majd fáradtan zuhannak a paplan alá,
Hozzájuk szól édesanyjuk, jó éjszakát!
Jelige: Hagyomány és minőség
Eredeti recept
A sajtos keksz ropog, esőcseppek hullnak,
A kis utca üres, lámpák fénye gyullad.
Ablakod nyitva áll, hideg szél csap be
Verset írnál, de semmi nem jut eszedbe.
Bezárod az ablakot, fát teszel a tűzre
A zsarát meg, hopp, elégett a vége.
Jelige: Vadmacskák
Esőcseppek hullnak az utca kövére.
Megpillantottalak a tüzek fényében.
Ámulatba ejtett a személyiséged,
Mint kandallóban a zsarát, elégett.
A szívemben öröm mámora égett,
Megismertelek és szeretlek Téged!
| 1. Díjazott műve | 2. Díjazott műve | 3. Díjazott műve |
Vadász Gábor (13.b): Vágyakozás Forró sötét éjszakában
Emlékek egy kis szobában,
Emlékek egy megtört szívben
Álmok hada rózsaszínben. Holdnak fénye fenn az égen,
Csillagok a messzeségben.
Beragyognak zeget- zugot,
sötét utcán végigfutott. Lágy szellő törte az éjszakát,
betöltve a fülledt kis szobát.
Holdnak fénye a falakon
szemet vetett egy alakon. Bús magánnyal tele lelke,
Így alszik el minden este.
Álmai körülötte járnak,
vágyak, melyek rátalálnak. Gondolatok a távolban
Csalódás az ifjúságban...
Egy kedves lány jut eszébe
s nem jön álom a szemére. Szíve borult érzelembe
s arcát szőtte képzeletbe
Vágyik rá, hogy újra lássa,
s megpillantja nemsokára. Lángol benne a szenvedély,
s ajkak érintése a kéj.
Fátyolos hangját még őrzi
s meghitt helyét már érzi. Lenyűgöző tekintete
szerelmesen megihlette,
papírra vitte vallomását
sugallva ezzel vágyódását.
| Horváth Miklós (11/10/i): 48 A lantnak húrja
Halkan pattan.
A lusta dallam
Dalba surran. A lantnak hangja
Halhatatlan
A dalnak szava
Hallhatatlan. A szavak súlya
Tarthatatlan.
A dalnak útja
Láthatatlan.
| Buzsik Mónika (10/j): Hamis Csók Hamis csókot adtál nekem,
Ettől zilál most a lelkem.
Tigris foggal hogy haraptál
Szívembe mély sebet ma Kialudt volna az a láng?
Mely hasította hajnalát
A mi szerelmes szívünknek,
Mi utat nyitott kezeinknek Én fel mégsem érem ésszel
De tudom, hogy így van, érzem!
Remegő költői kézzel
E sebet papírra vésem Csendben már csak reménykedem
Mindent legyőz a szerelem
Benned is mélyen ég a tűz
Mi fájó gondokat elűz! Oh! Te is mondd, hogy ez így van
Felégett út fölött híd van,
Melyen ketten átkelhetünk
Hogy újra egymásé legyünk!
|
AZ INTÉZMÉNY ALAPDOKUMENTUMAI
