| Látogatóink száma: |
|
AZ INTÉZMÉNY ALAPDOKUMENTUMAI| KÉPGALÉRIA | KÖZALKAMAZOTTI TANÁCS | RÓLUNK ÍRTÁK | ALAPÍTVÁNY |
A szavak varázsa a bánkis kávéházban
A szavak varázsa a bánkis kávéházban
Az ajtók és a szívek is kitárultak a „Bánkiban", hiszen jókedvvel érkeztek az alkotó fiatalok és az iskola érdeklődő tanárai az immár hagyományos rendezvényünkre. A pályázatra megírt feledhetetlen tollvonások nyomán megszólalt a XXI. századi fiatalok dacos útkeresése, a szerelem keserédes hangulata, a kozmosz csodája. A diákok és a szaktanárok zsűrije Horváth Miklós, Kovács Csaba és Vágvölgyi Márk alkotását tartotta a legjobbnak. Az idei kávéházi műhelymunka a versszerzés mellett egy állatmese (címe: Miért alszik a medve télen?) írása volt. A fabula egy-egy mondatát kapták meg az alkalmi csoportok, s így született meg az új történet a diákok fantáziája alapján. Érkezett helikopter, hogy az ellopott méz miatt elmeneküljön a medve, de a róka leleplezte; egyesek 250 000 euróért őriztették az eleséget, mások jó útra térítették Miska medvét. Az eredeti mese felolvasása után a tanulói szerzemény szűnni nem akaró kacagásra késztette a szerzőket és a zsűrit is. A jókedv és a derű óráit vittük magunkkal, és azt a jó érzést is, hogy a Bánkiban most sem hallgattak a múzsák. Dr. Zombori Tiborné és Czimer Valéria /szervezők/
Jelige: „Bármikor" 1. helyezett Horváth Miklós Én vagyok Ha egy kőbe rúgsz, A kő én vagyok. Messze szállok, De ugyanaz maradok. Ha feltöröd tó jegét, A jég én vagyok. Testemet széttéped, De reggelre egy vagyok. Jegyezd meg jól, A kő és a jég vagyok! Ha elcsúszol a jégen, A jég én vagyok! Időnként eltűnök, De újra feltámadok. Ha egy kőbe botlasz, A kő én vagyok! Bármikor eleshetsz, Hisz mindig ott vagyok. Jelige: Shadow 2. helyezett Kovács Csaba 11.b Emlékezz újra! A nyár illatát érzem, ahogy arcomba fúj a szél, Az új remények és szerelmek átható erejét, Ahogy minden madár dalra kel, és csicsergik vidáman, Hogy töltsd meg a szíved szerelemmel, és ne éljél hiába! De én üldögélek csendesen, a nagy tölgy árnyékában, És kétségbeesve gondolok, az elmúlt nyárra, Hogy megtaláltam azt a lányt, akiért nem élnék hiába, De már nincs velem, és nem tudom, hogy szeretni mást fájna. De a lelkemben, egy hang súgja, hogy ne add fel, és szerezd vissza! Hát tárd ki a szíved, és emlékezz újra rá, Hogy milyen volt az érintése, az első közös nyár, Az együtt töltött pillanatok, a forró csókok, Mikor a két szív összeforrt, és elszálltak a gondok. Hát talpra álltam és elindultam, a vágyaim felé, Hogy megtudjam újra, hogy milyen volt, az első érintés, Szeretném, ha újra azt súgnád nekem, Hogy te vagy az én életem és minden reményem. Hallani akarom újra bársonyos hangodat, Érezni ismét újra, hogy te mindig velem vagy, Látni akarom ismét szemedben a lángot, Hogy velem vagy ismét kedvesem, és nem hagysz el soha! De a lelkemben egy hang súgja, hogy ne add fel, és szerezd vissza! Hát tárd ki a szíved, és emlékezz újra rá, Hogy milyen volt az érintése, az első közös nyár, Az együtt töltött pillanatok, a forró csókok, Mikor a két szív összeforrt, és elszálltak a gondok. Jelige: Elveszett Hold 3. helyezett Vágvölgyi Márk 12. Holdnak nyomában
Ma felnéztem az égre, de nem volt a helyén. Fekete lyuk tátong. S ki keresi? Nem csak én. Vérzik ezernyi szív, mert eltűnt a Hold. Minden mi volt, az most elmúlt. Nem tudom, mit tegyek, hát elkezdek szaladni. Éjszaka, az árnyak nem fognak meglopni. Mert tudják ők, igen, mindenki tudja. Hogy mit követnék ÉN, az a Hold nyoma. Szállok a felhők felé. Oh! De nem találom. Felkelnék! Istenem! Ez csak egy szörnyű álom? Új útra lépek, s megmászok minden hegyet. Jaj ... még most sem tudom, hogy a Hold hol lehet. Uszonyokat növesztek, s az óceánban kutatok. A Holdban jövőtök, múltatok. Segítsetek, kérlek, segítsetek nekem. Jelenemet eldobom, s magamat is eltemetem. Ha ma nem találom, többé nem leszek. Saját szívemben e fehér pont nélkül eltévedek. Nem mutatja az éjt, s nem látom jelenem. Kihez forduljak eztán, ha a Holdat, Oh, ha a Holdat nem lelem. Kérlek, könyörgök, segítsetek nekem! Miért alszik a medve télen?
Mese- az eredeti változat A kiemelt részt kapták meg a tanulók. Réges-régen történt, amit most itt elmesélek, egy tavasszal, a világ leghatalmasabb rengetegének közepén. Valamennyi állat összegyűlt az erdei tisztáson, hogy megválasszanak valakit, aki a méhkaptárakra felügyel. A méhecskék ugyanis panasszal fordultak az erdő lakóihoz, hogy valamiféle ismeretlen tettes a távollétükben folyton dézsmálja a mézet. Mindenki ott volt bizony, aki valamit is számított az erdőben. Ott volt az ezermester harkály, ott volt a róka, ott voltak az őzek, a farkasok, mert ebben a régi, mesebeli időben még békességben éltek egymás mellett valamennyien. Egy hosszú fülű nyuszi, Dezső volt az értekezlet elnöke. - Azért gyűltünk itt össze - pislogott álmosan-, hogy kinevezzük a méhkaptárak őrizőjét. Ugyan ki vállalkozna erre a megtisztelő feladatra közületek? A meghívottak között ott volt természetesen Miska medve is, vadonatúj pompás barna öltönyében. A nyuszi kérdését néma csend követte, senki sem sietett jelentkezni; mert hiszen mindenki éppen eléggé el volt foglalva az erdőben. - Nos hát ha senki nem vállalja - dörmögte Miska medve -, én hajlandó vagyok meghozni ezt az áldozatot az erdő lakóinak kedvéért! Az egybegyűltek közfelkiáltással nevezték ki Miska medvét az erdei mézek őrizőjévé. Méltóságteljesen, szorgalmasan látta el a feladatát - legalábbis ezt híresztelte magáról -, mert bárki merészkedett a méhkaptárak közelébe, mindenkit sorra elzavart. Mindez a nagy fáradság hiábavaló volt mégis, mert a méhek ismét elmentek az állatok tanácsához, és bejelentették, hogy érthetetlen módon mindennap kevesebb lesz a méz a kaptárakban. Egyben azt is kérték, hogy mielőbb sürgősen vizsgálják ki az ügyet. Egy reggel három kiküldött: egy róka, egy nyúl és egy veréb, anélkül hogy Miskát erről értesítették volna, váratlanul megjelent leltárt csinálni. A veréb előreröpült, s méghozzá olyan nesztelenül, hogy Miska nem vette észre. Pedig ha észrevette volna, biztosan abbahagyja a torkoskodást, mert talán mondanom se kell: ő volt ám a méhkaptárak dézsmálója! A veréb sietve repült vissza, és mindezt íziben közölte a rókával meg a nyuszival. Újra összehívták tehát az állatok tanácsát, és az összes állat jelenlétében megfosztották Miskát a mézőrzői tisztségétől. Sőt büntetésből száműzték egész tavaszig a barlangjába, ott kellett tartózkodnia egész télen át - ezt a bölcs ítéletet hozták -, hogy semmiféle újabb kópéságot ne követhessen el őkelme. Azóta alszik - mert mi mást is tehetne- a medve télen mindig a barlangjában. Azonban hiába tiltották el a méztől, azért ő bizony mégis szereti, és amikor csak hozzájuthat, nem veti meg még ma sem. És ha csak teheti: jól a mézesköcsög aljára néz manapság is őkelme. Miért alszik a medve télen? A diákok meséje A fekete rész a megadott szöveg. I. Réges-régen történt, amit most itt elmesélek, egy tavasszal, a világ leghatalmasabb rengetegének közepén. Valamennyi állat összegyűlt az erdei tisztáson, hogy megválasszanak valakit, aki a méhkaptárakra felügyel. Ott volt a szarvas az oroszlán, a sün, a teknős, az oposszum, a mókus a végére még a csiga is odaért. Egyszóval mindenki ott volt, aki az erdőben számít. Azért hívták össze a gyűlést, mert az eddigi felügyelőt, aki történetesen a medve volt, leváltsák, mert mindig megette a mézet. A medve mindig fiktív történetet talált ki, például, hogy a róka ravasz módon elterelte a figyelmét a mézről. A róka a szarkára fogta, a szarka azt mondta, hogy a csiga elvette és elszaladt vele. És persze a csiga is mást vádolt, és így tovább. Csak a nyulakat nem gyanúsították meg. Egy hosszú fülű nyuszi, Dezső volt az értekezlet elnöke. II. Egy hosszú fülű nyuszi, Dezső volt az értekezlet elnöke. - Azért gyűltünk itt össze - pislogott álmosan-, hogy kinevezzük a méhkaptárak őrizőjét. Először kérem a javaslatokat!
Ekkor aztán nagy verekedés tört ki, és győzött Miska medve. Mivel Dezső-ék álmosak voltak, pont aludtak, amíg Shelley meg Miska harcolt. (Shelley 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.) Felkeltek Dezsőék, és tanakodni kezdtek a medve ingyenes munkabérén. III. Az egybegyűltek közfelkiáltással nevezték ki Miska medvét az erdei mézek őrizőjévé. Miska ezt örömmel fogadta, úgy döntött, hogy jó áron eladja a mézet, és elmegy nyaralni az így szerzett pénzből. Eközben azon gondolkozott, hogy az erdei állatok úgysem jönnek rá, hogy eladta a mézet. A medve nyaralás után hazaérve az erdő méheitől kért segítséget az eladott méz pótlásához. A küldöttek rájöttek, hogy kevesebb méz van, mint volt, és ráadásul akácméz helyett virágméz volt. A medvének büntetésből mézet kellett pakolni, ebbe a munkába ősz végére úgy belefáradt, hogy végigaludta az egész telet. IV. Egy reggel három kiküldött: egy róka, egy nyúl és egy veréb, anélkül hogy Miskát erről értesítették volna, váratlanul megjelent leltárt csinálni. Miska felelt az erdő élelmiszerkészletének felügyeletéért. Ugyanis a leltár során fény derült rá, hogy a medve megette a teljes mézkészletet. Mikor az erdei rendőrség megpróbálta letartóztatni, menekülőre fogta. Felrohant a tetőre, ahol várta a helikoptere, amit a visszaváltott sörösüvegek árából vásárolt. Felszállt, de az erdő szélén kényszerleszállást kellett végrehajtania, mert utolérte a gazdasági világválság, és elfogyott az üzemanyaga. A földön már a róka várta, aki az erdő fejvadásza volt. A medve teljesen megszégyenült. V. Sőt büntetésből száműzték egész tavaszig a barlangjába,....................... mert éhségét más állatok méztartaléka bánta. A barlangban talált egy csupor mézet, de nem talált benne sok eleséget. Hát mit tehetett volna, bánatát alvásba fojtotta. A medve tanult a helyzetből, hogy nem lop a többi állat eleségéből. És hacsak teheti: jól a mézesköcsög aljára néz manapság is őkelme.
|
 Iskolánk Nyírvidék TISZK parnerintézmény!
Oktatás közben
Tartalom megosztás |
